naplementém

A telkünkön készült fotók...időben épp fordított a sorrend, elnézést érte.
Fantasztikus érzés volt a kertben ülni és csak figyelni, várakozni, gyönyörködni- és néha kattintani egyet.

Egyre erősebben érzem (2003. óta különösen), hogy óriási hiba volt az embereknek elkezdeni a nagyvárosokba özönleni... nem ehhez szoktunk. Bűn volt magunkat kiszakítani a természeti környezetből. Egyszer olvastam egy parasztasszony visszaemlékezéseiben, hogy "mint megkergült pók a falon...olyan a városi ember"csak épp azt nem veszi észre sose, ami az orra előtt hever.

a magát megadó, aznapra távozó Nap.

fénye még erős, ereje már hanyatlik...

ereje is, fénye is van még ...