"Isten számlálja az asszonyok könnyeit..."
(Kabbala)
Havi könyv/filmajánlóm
Darvas Iván: Lábjegyzetek Lenyűgöző az a szellemes, fanyar stílus, mellyel a színész életéről vall. Gyermekkora, pályakezdése, a tragikus törés 1956 után, a kallódás évei aztán a visszatérése a színpadra.
Szerelmeiről egy igazi férfi szemérmességével, a színészi pályáról egy nagy művész alázatával ír.
Eddig is szerettem-gyerekkorom egyik Nagy Színésze volt- de e könyv után mélyen a szívembe zártam.
Latinovits Zoltán azt vallotta, hogy "verset mondani kivételes öröm. Mintha az ember a világ egykis pontján rendet csinálna." Ez szép gondolat. Valami hasonlót érzek,amikor megnyitom esténként e blogot. Hogy írnom kell valamit, nyomot kell hagyjak, magamnak, a világnak-nektek, akikkel fölfigyeltünk egymásra és érdeklődünkegymás iránt. Jó érzés. Megnyugtató.
Te Éva, olvastam az imént a blogodban is hosszan írtál erről...Én nem gondoltam, hogy a leírtak mögött baj van, de olvasva a többiek hozzáfűzéseit, kiderült...Szabad tudni mi történt? Mi történhet? Itt bántják az embert?!?
Az a bejegyzésem, több tapasztalat összefoglalása több helyről. Nem is mind velem esett meg. Engem még aránylag megkíméált a sors, bár sírtam már engem ért vádak miatt. Itt ezen a helyen semmi ilyen nem történt. Mindig vannak olyanok, akik másképp gondolkodnak, és ezt durvábban hozzák tudomásul, mint az kellene. Vagyis belegázolak ez ember lelkivilágába, kötekednek. Az ismeretlenség világából néha személyes kapcsolatok is születnek, és a háttérben is történnek félreértések, melyek aztán továbbgyűrűznek a blogéletben is.Ilyen sem velem esett meg.Csak látok, hallok, olvasok, ismerek olyanokat, akik benne voltak. Egyedi esetek, konkrét példát felesleges lenne említeni. Kegyetlen tud lenni a blogvilág is, ha nem összeillő emberek találkoznak. De talán nem is az összeillés a lényeg, hanem kissé deformált személyiség, kultúra hiánya, bosszúvágy, uralokodni vágyás stb! Sok minden, mint a való életben.Megfelelő kezelésükre fel kell készülni. Azért nem akarlak elkeseríteni. Lehet, hogy semmi nem történik, de a blogos világban is sokan, sokfélék vagyunk.
Volt, van más blogom is. Ott azért voltak "történéseim", ha nem is durvák.Majdnem minden esetben -úgy érzem- valaki személyiségproblémással akadtam össze. Elrendeztem velük is és főleg magamban.
Én is szeretem ezt az érzést! Megtapasztaltam a blogolás keserűségét,elkerülhetetlen része.De megtalálják egymást az összeillők. Ez megnyugtató!
VálaszTörlésTe Éva,
VálaszTörlésolvastam az imént a blogodban is hosszan írtál erről...Én nem gondoltam, hogy a leírtak mögött baj van, de olvasva a többiek hozzáfűzéseit, kiderült...Szabad tudni mi történt? Mi történhet?
Itt bántják az embert?!?
Az a bejegyzésem, több tapasztalat összefoglalása több helyről. Nem is mind velem esett meg. Engem még aránylag megkíméált a sors, bár sírtam már engem ért vádak miatt.
VálaszTörlésItt ezen a helyen semmi ilyen nem történt. Mindig vannak olyanok, akik másképp gondolkodnak, és ezt durvábban hozzák tudomásul, mint az kellene. Vagyis belegázolak ez ember lelkivilágába, kötekednek.
Az ismeretlenség világából néha személyes kapcsolatok is születnek, és a háttérben is történnek félreértések, melyek aztán továbbgyűrűznek a blogéletben is.Ilyen sem velem esett meg.Csak látok, hallok, olvasok, ismerek olyanokat, akik benne voltak.
Egyedi esetek, konkrét példát felesleges lenne említeni.
Kegyetlen tud lenni a blogvilág is, ha nem összeillő emberek találkoznak. De talán nem is az összeillés a lényeg, hanem kissé deformált személyiség, kultúra hiánya, bosszúvágy, uralokodni vágyás stb! Sok minden, mint a való életben.Megfelelő kezelésükre fel kell készülni.
Azért nem akarlak elkeseríteni. Lehet, hogy semmi nem történik, de a blogos világban is sokan, sokfélék vagyunk.
Volt, van más blogom is. Ott azért voltak "történéseim", ha nem is durvák.Majdnem minden esetben -úgy érzem- valaki személyiségproblémással akadtam össze. Elrendeztem velük is és főleg magamban.
VálaszTörlés