2010. január 10., vasárnap

ez a Kányádi -vers szorongatja a szívem, amióta csak ismerem...


<





Álom


Furcsát álmodtam az éjjel:
két csikót fogtam kötéllel,
két gyönyörű pejcsikót.

Szárközépig érő fűben
nyargalásztam velük, mígnem
egyik csikó elfutott.

És a másik, akin ültem,
azon nyomban, mint egy isten
olyan lánnyá változott.

De otthagytam - most sem értem -,
és kergettem egész éjjel
azt, amelyik elfutott
<(Kányádi Sándor)

8 megjegyzés:

  1. Kedves Sára! Gyönyörűek a képek és a gondolataid, az inspiráló világod! Gratulálok a bloghoz! Írtam neked egy e-mailt is, nem tudom megkaptad-e.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Eszter,
    nagyon jól esnek soraid. Köszi.
    Válaszoltam a leveledre...kérlek jelezd, megkaptad-e. Citromail-es...az nem baj?
    A sokszori találkozás reményében ölellek:
    fedák

    VálaszTörlés
  3. Kányádi verseket megzenésítette a Kaláka. A Hangzó Helikon sorozatban. Ha van rá mód érdemes meghallgatni! Gyönyörűen sikerült ez a lemez.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép kép.
    A versről pedig annyit, hogy a lélek titka, hogy miért az kell, amelyik elfutott...

    VálaszTörlés
  5. Kedves Sára! Sajnos nem kaptam meg. (doboeszter@gmail.com)
    üdvözlettel: Eszter

    VálaszTörlés
  6. Eszter,
    szóval a közeljövőben kiderül megyek-e ismét Győrbe, akkor esetleg megszervezném, hogy vegyek tündérkét. Ez februárban derül ki... majd jelentkezem.
    Addig meg -úgy tűnik- itt tudunk beszélgetni csak. (vagy gmail-re küldök neked)
    Szia: fedák

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szép a kép is a vers is.
    Többnyire a nehezebbet választjuk...

    VálaszTörlés