2010. január 18., hétfő



Egy színész emlékházában jártunk. Tolnay Klári szülőfalujában, Nógrádban. Megrendítő és tiszteletet parancsol, amennyi odafigyeléssel, lelkes szeretettel ápolják, gondozzák a művésznő emlékét. Lélek van ebben.
Mennyire hiányolom én ezt manapság mindabból, ahogy emberek foglalkoznak egy-egy dologgal...Jó érzéseim voltak.
Ott találkoztam az- egyébként rendben tartott -udvar egy eldugott szegletében a fenti hölggyel, kissé szomorkásan, félárnyékban elmélkedve valaha szebb napokat
megélt életén...
(istenem, ahogy öregszem, egyre reménytelenebbül eluralkodik rajtam ez a szentimentalizmus-de vállalom)

2 megjegyzés: