fedák

kicsit angyalok közt időzve

2010-06-12T23:14:00.003+02:00

kilépve a szállásunkról (ami már magában véve sem egy utolsó hely) épp ebbe a parányi, ám sokat sejtető kapuba futottunk bele-csodaszép, nemesen egyszerű
a kék meg a fehér...
-fölötte egy kis kápolna- alatta egy útmenti feszület
nagyon megkapó volt

ikerpár

2010-06-12T23:08:00.002+02:00

Vannak olyan standard témák, amik általában érdeklődésre tartanak számot a fotózni szerető ezáltal örökösen kutató- kereső emberek számára.
na ilyen pl. egy ablak pláne ha kettő...

POSZT-oltam...kicsit

2010-06-12T22:59:00.001+02:00

(A dátum alatta hamis, ez idei fotóm)
Évek óta járok a Színházi Találkozóra-részben munka, részben ...munka, de nekem a munkám egyben a szórakozásom is...szóval...mindegy minek hívom.
Mindig vegyes érzésekkel jövök haza...furcsa közeg ott lent...de töltekezni azt lehet, nagyon.
Ha érdekel, ajánlom figyelmedbe www.poszt.hu oldalt. Élvezetes, szemléletes, klassz!
Még teszek föl további képeket.
Addig is várom a hozzászólókat, akik szintén jártak ez időtájt Pécsett.

történet I.

2010-05-29T18:57:00.002+02:00

Pilinszky János: Fabula
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy magányos farkas. Magányosabb az angyaloknál. Elvetõdött egyszer egy faluba, és beleszeretett az elsõ házba, amit meglátott. Már a falát is megszerette, a kõmûvesek simogatását, de az ablak megállította. A szobában emberek ültek. Istenen kívül soha senki olyan szépnek nem látta õket, mint ez a tisztaszívû állat. Éjszaka aztán be is ment a házba, megállt a szoba közepén, s nem mozdult onnan soha többé. Nyitott szemmel állt egész éjszaka, s reggel is, mikor agyonverték.

Ezt a történetet egyszer régen Törőcsik Mari rekedtes-szomorú hangú tolmácsolásában hallottam. Ő egyébként jó barátja volt Pilinszkynek.
Torokszorító történet.
Szeretettel ajánlom!

2010-05-29T18:15:00.001+02:00

"Fölragyog hát Pünkösd napja..."

2010-05-21T23:28:00.003+02:00

Nagyon vártam ezt a három napot.
Rengeteg munkám volt az elmúlt hetekben, jó lesz kicsit pihizni...a telken. Végre kiszabadulunk!
Közben visszük a laptopot is (nagyobbik lánykám sem igen bírja nélküle)nekem meg kicsit dolgoznom kell lent. Mellékelek egy kis ízelítőt abból, amivel foglalkozom...s mivel ez mára már a hobbim is, úgyhogy nem esik majd nehezemre.
Tudjátok, ugye, kik láthatók a képen?
Vajon melyik film forgatása lehet?!

2010-05-09T19:20:00.000+02:00

TavaszTündérem-kislányomtól...

tavaszi naplementék

2010-05-09T07:48:00.004+02:00

Hát..nem tudom, kinek hiányoztam egy kicsikét, de ismét itt vagyok.
Túlságosan is sűrűnek bizonyult a 2010. év kezdete aztán a folytatás is.
Sok a munka, rengeteg megoldásra váró feladat...ezt bizonyára ti is érzitek a saját életetekben.

bár én is érzem a tavaszt, azért még tél van

2010-02-21T20:40:00.001+01:00

Gulácsy Lajos: Na'Conxypan-ban hull a hó...

2010-02-13T15:21:00.002+01:00

Kedvencemtől az egyik legkedvesebb-
stílusosan, így télen

a hófehér tizenkettedik kerület

2010-02-07T21:14:00.002+01:00

http://www.blogger.com/post-create.g?blogID=402103581311439837

az idei telet valahogy lelkem mélyéről szeretem...

2010-02-02T21:03:00.005+01:00

Citromos gyönyörűség!

2010-01-24T14:16:00.005+01:00

Tegnap kóstoltam. Kislányom zsúrra volt hivatalos (elkísértem)-ott ettük szülinapi torta gyanánt. Nehezen tudom szavakba önteni mindazt, amit éreztem,miután megkóstoltam.
A recepten ízlés szerint "igazítsatok"!
Próbáljátok ki!
(aztán számoljatok be róla!)
Hozzávalók:
-1 nagy pohár tejföl
-9 dl tejszín
-30 dkg porcukor
-1 csomag babapiskóta (200g)
-1 csomag vaníliáscukor
-2 nagyobb citrom leve és héja
-1 nagy doboz barack konzerv

A tejszínt, tejfölt, citromlevet és cukrot 2-3 percig robotgéppel krémesre keverem.
A piskótát 4-5 darabba tördelem. A krémbe belekeverem az összevágott barackot. Egy mély tálba rétegesen bepakolom a krémet és a babapiskótát. Hűtőben jól lehűtöm.
Ennyi!

2010-01-20T22:47:00.004+01:00

Picasso: Kislány kutyával
ha sok pénzem lenne,összevásárolnám a kedvenc festményeimet-nem vagyok sznob- (annyira)-egyszerűen azért, hogy nézzem őket!
ez is egy ilyen

2010-01-20T22:40:00.002+01:00

Csendélet a telkünkön...
Kedvenc virágommal-és egy furfangos kis szabadtéri sütővel (addig is, amíg az a bizonyos kemence megépül)

2010-01-18T21:24:00.003+01:00

Egy színész emlékházában jártunk. Tolnay Klári szülőfalujában, Nógrádban. Megrendítő és tiszteletet parancsol, amennyi odafigyeléssel, lelkes szeretettel ápolják, gondozzák a művésznő emlékét. Lélek van ebben.
Mennyire hiányolom én ezt manapság mindabból, ahogy emberek foglalkoznak egy-egy dologgal...Jó érzéseim voltak.
Ott találkoztam az- egyébként rendben tartott -udvar egy eldugott szegletében a fenti hölggyel, kissé szomorkásan, félárnyékban elmélkedve valaha szebb napokat
megélt életén...
(istenem, ahogy öregszem, egyre reménytelenebbül eluralkodik rajtam ez a szentimentalizmus-de vállalom)

2010-01-17T12:54:00.003+01:00

Tegnapi sütés eredménye, nagylányom utazására készülődtünk, ezt a linzert imádja. Anyukám fincsi házi baracklekvárjával töltöttem, néhány isler-forma is készült.
A felét el is csomagoltuk neki, eheti a barátaival több napon át! (nem fog addig kitartani)

2010-01-15T22:40:00.002+01:00

Ez lehet a világ vége?!
És ott az ember az örök szakadék szélén lábát lógatva könyvet olvas?
Talán egyszer kipróbálom...most még nem vagyok rá fölkészülve.

2010-01-15T08:50:00.003+01:00

Sofiánál olvastam:
(talán nem bánja, ha én is közzé teszem)
"Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz minket a másik tenyerébe-ennyi az egész."
(Gyökössy Endre)

2010-01-14T21:15:00.002+01:00

látjátok, mikor kezdtem ezt az egész fotózás-ügyet, bénán benne felejtettem a dátumot...csúnya így, de annyira szép volt ott, akkor a Balaton, ezért nem volt szívem kitörölni az e sorozatból született képeket

2010-01-14T21:04:00.003+01:00

A nyári szabadságom egyik produktuma. Élővirágból szőtt falidísz. Ma is emlékszem, mennyire jól esett készíteni, le-leállni vele majd folytatni. A környéken kószálva virágot gyűjteni...

Játszunk egyet? Játsszunk egyet!

2010-01-12T22:31:00.002+01:00

Mit rejt vajon ez a titokzatos kék ajtó? Mit találnánk odaát, ha benyitnánk? Akinek van kedve, írjon! Szívesen olvasom a különböző ötleteket.
Várlak benneteket!

2010-01-12T22:21:00.000+01:00

2010-01-12T22:02:00.003+01:00

Latinovits Zoltán azt vallotta, hogy "verset mondani kivételes öröm. Mintha az ember a világ egy kis pontján rendet csinálna."
Ez szép gondolat.
Valami hasonlót érzek,amikor megnyitom esténként e blogot. Hogy írnom kell valamit, nyomot kell hagyjak, magamnak, a világnak-nektek, akikkel fölfigyeltünk egymásra és érdeklődünk egymás iránt.
Jó érzés. Megnyugtató.

2009. szilveszterének éjszakája

2010-01-11T23:06:00.003+01:00

Kislányaink nagymamáéknál, így kettesben csatangoltunk a városban. Szép volt.Én nem tehetek róla, de képtelen vagyok betelni a sötétben világító lámpák látványával.

2010-01-11T22:55:00.004+01:00

"Szétfeszít ez a szerelem!"-nyögte az óriás és egy nagy sóhajjal megadta magát. Szegény!?

az élő hagyomány

2010-01-11T22:34:00.002+01:00

Ez is terényi élmény.
Bár nem jellemző rám a portrék készítése (azt hiszem félek az emberektől)de ez a jelenet annyira adta magát. Előttünk ballagtak a föllépésük helyszínére-mi is oda tartottunk. A "hátulról"-fotó nem ment nehezen. Aztán meg valahogy annyira összeszedtem a bátorságom, hogy eléjük vágtam és nagy mosolyok közepette engedélyt kértem. Azt gondolom, ez alkalommal legyűrtem a civil szemérmem és fontosabb volt a saját gátlásaimnál "a" feladat.
Annyira édesek voltak...

ez a Kányádi -vers szorongatja a szívem, amióta csak ismerem...

2010-01-10T18:36:00.003+01:00

Álom

Furcsát álmodtam az éjjel:
két csikót fogtam kötéllel,
két gyönyörű pejcsikót.

Szárközépig érő fűben
nyargalásztam velük, mígnem
egyik csikó elfutott.

És a másik, akin ültem,
azon nyomban, mint egy isten
olyan lánnyá változott.

De otthagytam - most sem értem -,
és kergettem egész éjjel
azt, amelyik elfutott
<(Kányádi Sándor)

2010-01-10T14:12:00.006+01:00

A múlt nyáron Terényben jártunk. Nógrád megyében. Csodaszép kis falu, háborítatlan (viszonylag). Rengeteg eladó régi porta...istenem lépten nyomon elcsábultunk, pedig biztosan NEM...tudunk venni.
Pedig életem tán legnagyobb álma egy kis falubeli házikó-a falusi turizmus jegyében, ahol magyarokat-külföldieket, itthoni magyarokat és külföldre szakadtakat, árva gyerekeket szeretnék vendégül látni vagy írjuk inkább nyaraltatni...e témát biztosan folytatom, időnként ki-kiszakad belőlem e nagyszabású terv megannyi apró részlete.
De mint tudjuk (és hiszem) akár be is vonzom majd e gondolatokat, ha sokat foglalkozom velük.
Mondd, te aki épp olvasol, hiszel-e ebben?

elmúlt nyarunk apró részlete

2010-01-10T13:55:00.003+01:00

Keszthely partjainál ringatózott a vízen. Szeretem ám a telet, a havat, de ezek a nyárról maradt emlékek még földolgozatlanok, kiíratlanok a lelkemben...ezért e sok nyarat idéző fotó. Talán nem bánjátok...

2010-01-09T22:31:00.003+01:00

Nagyon szeretek fotókat készíteni-nem olyan régóta csinálom. Lassan jövök rá dolgokra pl.hogy mennyire izgat a fény-árnyék kontraszt és annak lehetőségei, továbbá a nap egy-egy sugarának pillanatnyi megragadása - ez sok fotóról árulkodik.
E kép is egy ilyen....nem állíthatom, hogy tudatosan így és ilyet akartam, de valamit sejtet.

2010-01-09T00:46:00.001+01:00

álmaim egyik titkos vágya-egy ilyen tengerparton, hasonló "díszletek közt" naplementétől napfölkeltéig- ücsörögni- jó meleg pokrócba burkolózva-elgondolkodva, csöndben

...mint király az udvartartását...

2010-01-07T22:56:00.003+01:00

Különös kis cicus ez. Egy házimacska és egy perzsa keveréke. Látszik a fülén, a szőrén.
Sőt! Ha tudnátok, hogy terpeszkedett a gazdája ölében...micsoda fennkölt, büszke tartással.

Micsoda titokzatos kis állat!

kicsi fácska-nagy meglepetés

2010-01-04T09:19:00.003+01:00

Ez a kis körtefácska okozta 2009. legnagyobb meglepetését számunkra. A telek, ahol ő él, számunkra többnyire csak nyáron nyújthat pihenést-menedéket-föloldódást, mivel nincs téliesítve a rajta lévő házikó.

Ősszel kimentünk termésbetakarítási céllal, ami elősorban a tiszteletet parancsoló, óriási diófánkat érinti minden évben. Ám a gyümölcsösökre tekintve azt vettük észre, hogy levél szinte már semmi sincs e fán, ám telistele finom, érett körtékkel.

Hirtelen olyan mély hála öntött el. Át is öleltem a törzsét.

várakozás...

2010-01-03T21:38:00.006+01:00

Egy alak-egy kandeláber és az Idő

naplementém

2010-01-03T01:26:00.005+01:00

A telkünkön készült fotók...időben épp fordított a sorrend, elnézést érte.
Fantasztikus érzés volt a kertben ülni és csak figyelni, várakozni, gyönyörködni- és néha kattintani egyet.

Egyre erősebben érzem (2003. óta különösen), hogy óriási hiba volt az embereknek elkezdeni a nagyvárosokba özönleni... nem ehhez szoktunk. Bűn volt magunkat kiszakítani a természeti környezetből. Egyszer olvastam egy parasztasszony visszaemlékezéseiben, hogy "mint megkergült pók a falon...olyan a városi ember"csak épp azt nem veszi észre sose, ami az orra előtt hever.

a magát megadó, aznapra távozó Nap.

fénye még erős, ereje már hanyatlik...

ereje is, fénye is van még ...

habrolók nagymamám csipkéjén

2010-01-02T22:07:00.002+01:00

Végre vettem ezekből az apró rolókészítő furfangokból...Sajttal meg is töltöttem valamennyit...nagyon fincsi lett.
Mire lencsevégre kaptam volna a megtöltötteket, elfogytak. (na jó, ez így azért nem igaz)
Hozzá egy kis vörösbor (a gyerekeknek kölyök pezsgő)
és gasztronómiai csemegének érezhetjük.
Ugye?

mézeskalács helyett linzer

2010-01-02T21:51:00.002+01:00

Advent idején 3 alkalommal sütöttem tripla adag
linzert, a harmadik adagból sikerült a karácsonyfa

alá is tenni. Az előzőek rendre elfogytak utolsó

csöppig, azaz morzsáig.

Olyan jó! Nagy sikerélmény!

Tudatos (no meg persze egyre jobban élvezem is) a sütögetés részemről, szeretném, ha a lányok otthoni finomságokat kóstolnának minél többet,

ne a bolti szörnyűségeket.

angyalokról I.

2010-01-02T21:40:00.003+01:00

Kíváncsi vagyok: hiszel-e angyalok létezésében?
Legalábbis egyben, a saját őrzőangyalodban?
Mikor kicsi voltam, a nagymamám, akivel együtt laktunk, mindig mesélt nekem az őrangyalomról, aki sosem hagy el, mindig ott őrködik körülöttem és vigyáz rám. Annyira fáj, hogy nagymamám már rég meghalt és nem erősíti bennem újra és újra ezt a gondolatot, mert én gyakran elfelejtkezem az én angyalomról...pedig tudom, hogy hiányzik, még akkor is,ha nem gondolok arra, hogy hiányzik.

Idehívtam egyet...

néhány fotó még szilveszter-kori meg korábbi

2010-01-02T21:26:00.004+01:00

Mit jelent vajon, miről árulkodik személyemmel kapcsolatban, hogy fotózni nem annyira alakokat, embereket szeretek, sokkal inkább a tájat, a környezetet, a tárgyi világot. Ez utóbbi megnyugtat, fölszabadít, izgalmas és fölfedezésre csábít. Most már vannak napok, hogy reggel csak becsúsztatom a táskámba a gépem,pedig dolgozni megyek, vagy szülői értekezletre vagy csak futok a dolgom után és mégis...arra gondolok, hátha lencsevégre kaphatok valamit...akármit...

(Fent néhány dunai fotó-Kulcs alatt)

Új év! Új élet?!

2010-01-01T11:26:00.000+01:00

Szeretettel köszöntelek benneteket!
Ez itt egy karácsonyról maradt fenyőág, az ott a telihold.
Épp forralt bort kortyolgatok. Közben J. Strauss szól a TV-ből-a szokásos újévi koncert.
Kellemes a hangulat, finom a meleg idebenn, kár, hogy kint már nincs hó.
Minden kedves blogger-társnak kívánok békés, örömteli új esztendőt!

2009-12-31T18:17:00.000+01:00

Szeretettel küldöm ezt az alkonyi fotót...így 2009. végén.

köszöntés mindenkinek!

2009-12-31T17:25:00.000+01:00

Stílszerűen 2009. alkonyán jelentkezem először!
Boldog új esztendőt, minden jót kívánok valamennyi leendő olvasómnak, bloggoló társamnak.
Az ismételt bejelentkezésig,
üdvözöllek benneteket!